úton együtt a menny felé

A mi nap a gondolataim e témával voltak tele. Korunk embere szeret kibúvókat találni a személyes felelősség vállalása alól! Ezzel egyre többet találkozom,sokan várják,hogy majd mások döntenek helyettük! A döntéseinknek, bármilyen furcsán hangzik is, igen is vannak következményei,rövid,illetve hosszútávon az életünkben,amiért nem okolhatunk mást csak saját magunkat! Akár a személyes életünket tekintve,illetve szűkebb és tágabb tekintetben emberi kapcsolatainkra.Természetesen mindenféle behatások érnek nap-mint nap,elsősorban érzelmi behatások és persze a közösség is gyakorol ránk hatást,amiben élünk és mozgunk. Ugyanakkor felnőtt emberként igen is felelősséget kellene vállalnunk tetteinkért,döntéseinkért. Amíg kisgyermekek voltunk mindannyiunk helyett eldöntötték mit együnk ,igyunk mit vegyünk fel és mi az ami rossz,illetve jó számunkra! ( Galata 4:2) Remélhetőleg a fejlődésünket,önállóságunkat segítve egyre jobban engedték szüleink vagy azok akikre rá voltunk bízva kisgyermekként,hogy a döntéseink következményeinek felelősségével szembe nézhessünk és ne mindig másra mutogassunk. Vagy éppen elkövették azt a hibát,hogy meghagytak egy burokban aminek felnőtt korunkra súlyos következményei vannak,aminek természetesen megfizetjük az árát! Nem jó dolog az ha az életünk minden egyes területén másra várunk,hogy mondja meg számunkra mi a jó vagy rossz és mi a legmegfelelőbb döntés. Egy-egy élethelyzetben nem merünk felelősséget vállalni vagy csak válogatunk,hogy bizonyos dolgokban tudok dönteni,de bizonyos kérdésekben jó lenne valakire áthárítani a döntést természetesen következményekkel együtt ,és azt mondani ha nem éppen jól végződik a történet,esetleg hátrányunk származik: -Te mondat,hogy ezt vagy azt tegyem,tehát te vagy a felelőse a történteknek,te vagy a hibás a hátrányomért,kudarcomért! Szeretünk hárítani másokra mutogatni,ez valahogyan belénk van kódolva! Ugyanakkor jó dolog megosztani a tapasztalatainkat,sikereinket,bukásainkat egymással nem ráerőltetve a másikra saját meggyőződésünket,tiszteletbe tartva  a szabad akaratot! Mint ahogyan Isten is teszi,hiszen felkínálta az üdvösséget és az örök életet fiában Jézusban amire mondhatunk igent vagy nemet is, aminek mint minden döntésnek az életünkben lesz következménye. Eldönthetjük,hogy helyet ( lehetőleg első helyet!) készítünk Isten számára az éltünkben és követjük Jézust,vagy köszönjük szépen de nem kérünk belőle és megyünk a saját fejünk vagy a tömegek után mint egy kis birka. Ha Istent kérjük és engedjük akkor a döntéseinkben nem maradunk magunkra és tudunk bölcs döntéseket hozni ami számunkra illetve szűkebb és távolabbi emberi kapcsolatainkra nézve áldást jelenhet! Sőt ha mégis rossz döntést hozunk van lehetőségünk Istenhez menni vezetésért,bölcsességért, helyreállításért,kegyelemért! Merjünk felelősséget vállalni a tetteinkért és hittel ragadjuk meg Isten vezetését a Szent Lélek által és Jézus ígéreteit az életünkre vonatkozóan!